Kukorellin szocializálódott jogászként van egy bizonyos elképzelésem a jogállamról.

Ráadásul kiscsibe koromban volt szerencsém látogatást tenni az alkotmánybíróságon, ahol szinte kézzelfoghatóan megérintett az igazságosság, a méltányosság, az emberi jogok érvényesüléséért folytatott harc szelleme, és az ott eltöltött bő egy óra után Jeannne d'Arc-ként léptem a Donáti utca kövére, szépen le a lépcsősoron a Batyi' felé, szinte felszabadító körútra menetelve. - (Hasonló érzés foghatja el a Kúriába betévedő alanyokat, Iustitia szobrát látva...)

Viccet félretéve, az Ab, mint a legszentebb alkotmányvédő, minden ebből eredő jog védelmének legfőbb őreként, valami hihetetlen magasztos szinten állt a szememben. Ez persze teljesen szubjektív, mondhatni egyéni szociális probléma, hogy a fejemben kitalált párhuzamos univerzumban miket fantáziáltam össze-vissza *A bíróságok bíróságáról*, de ezen magasságokból eljutva  a mai rideg valóságba, az felér egy a Mount Everestről a Mariana-árokba történő csukafejessel.
De ennyit a költői túlzásokról, és jöjjön pár tény.

Alkotmányi (gondolok itt a 89-es törvényre) szabályozás alapján valamikor réges régen (egy messzi messzi galaxisban...) az Ab 11 - az országgyűlés 2/3-os többsége által választott - tagból állt, mely tagokat a frakciók 1-1 (!!!) tagjából álló jelölőbizottság javasolt. A tagok 45 év feletti, elismert szaktudású, gyakorlatilag szakmai példaképek lehettek, mindenféle politikai kötődés látszatától is távol állva. 9 évig működhettek, s majd egyszer újraválaszthatók voltak a bírák.
Mára odáig hígult e rendszer, hogy 15 tagot, 12 nem megújítható évre választ egy 9-15 főből álló jelölőbizottság -melynek tagjait az országgyűlés azon alkotmányügyi bizottsága jelöli, melynek 27/17 tagja kormánypárti oldalhoz tartozó.(csak kis tisztázás végett: egypárt jelöli a jelölteket, akik jelölnek egy jelöltet. )
Milyen szép is az egypártrendszer -egy olyan országban, ahol még a választási törvényt is sikerült maximum kétpártrendszeri működésre faragni. Tehát az egypárt képviselői jelölik, majd az egypárt képviselői megszavazzák az Ab "független" tagjait. (good job)

(Megvan az a mém, amikor a kis ceruzarajz manus áll a tükör előtt...s annyi látszódik, hogy ad magának egy kis zsebpénzt dicséretül..na ez valami ilyesmi. Jól megveregethetik a jobb kezükkel a bal vállukat.)

Az, hogy az Ab elnökét szintén az országgyűlés választja a tagok közül, tehát a már említett -EGY- párt, az szintén nem segíti a függetlenségének megőrzését.

És ami az egész iromány apropója, az nem más, mint Dr. Handó Tünde jelölése, és megválasztása.

Egy olyan személy, aki mindennek az ellentettje, ami követelmény lenne egy leendő Ab-tag számára. Egy közös-bibós berkekből eredő kör választottja, a férje kormánytag, az egypárt által került pozícióba világ életében, s igazán szakmai munkássága, vagy kiemelkedő volta egyszerűen nincs. Ez az első ilyen alkalom, hogy ennyire kilóg egy jelölt munkássága, életpályája a korábbi bírák érdemeihez képest. OBH-elnökként, szintén ilyen alapokról indulva, már látható volt, hogy a függetlenségnek még a látszatát sem tartja fent, s mégis Ab-tag lehet. Egy köztudottan függő politikai szereplő.

Egyebek mellett ez lenne a kritérium (még a "gránitszilárdságú" alaptörvény is szépen fogalmaz, de az Abtv. is nagyon izgalmas): "Az Alkotmánybíróságnak nem lehet tagja az, aki a megválasztása napját megelőző négy éven belül a Kormány tagja, valamely párt vezető tisztségviselője volt, vagy állami vezetői tisztséget töltött be." -sajnos az kimaradt, hogy aki világ életében a kormány által kerül vezetői tisztségbe, és minden intézkedésével kiszolgálta az őt kinevező politikai érdekeket, az senem lenne túl jó erre a pozícióra, de hát ha egyszer a törvényt ezt írja, akkor ez van.

Azért ilyenkor mindig eszembe jut szegény Radbruch, aki szerint az igazságtalan törvénynek egyszerűen meg kell hátrálnia az igazságosság előtt, de ez sajnos csak egy nagyon szép utópia. Legalábbis az abszurdisztáni demokráciában teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy a jogtalanság ne lenne törvényes. Sőt, minden arra illetékes homokba dugja a fejét, és a törvényekre hivatkozva, minden jogtalanságot beteljesít. Nagyon kíváncsi vagyok, mikor jön el az az "igazi rendszerváltás", amikor a szakma egyszerűn megálljt parancsol erre a közel 10 év ámokfutásra, és kigyomlálja ezt az elviselhetetlen mértékű igazságtalanságot, s a jog újra visszatér az igazságosság, méltányosság medrébe.

S ha már kinevezések, akkor Polt Péter újra legfőbb ügyészi 9 (?!!) éve mellett sem lehet szemforgatás, sűrű öklendezés, és/vagy felhorkanás és hátraköpés nélkül ellibbenni. (akit amúgy az a köztársasági elnök jelöl -hogy az egypárt majd megszavazza -, akit amúgy az országgyűlés 1/5-e, tehát az egypárt javasolt szintén...és megint körbeért a kígyó, ami a farkába is harapott.)
Tehát önmagában egy ilyen pozícióban az újraválaszthatóság is nagyon érdekes kérdéskör, de ha már a 6 év kevés volt egy ciklusra, akkor a 9 év is elég lehetne.

De a jelenlegi jogalkotó (A KORMÁNYpárt(ok) - nem, nem a kamu országgyűlés - pontosan tisztában van vele, hogy ha porszem kerülne a gépezetbe, így legalább van esélyük megúszni. Hiszen tökéletesen látszik, hogy míg kormánykritikus jogi, vagy akár természetes személyek a legkisebb, akár koholt újságcikk alapján is villámgyors számonkérésre számíthatnak, addig az elvhű NER-kör bármely résztvevője, akár pár képviselő, esetleg támogató megállhatna gyakorlatilag a Szalay utcai r.kapitányság előtt *kenőpénzek átvétele* feliratú fastfood furgonnal gyarapítani a családot.

Egykor igen kedvenc büntetőjogon elhangzó összegzésem volt, hogy nem a törvény szigora a visszatartó erő. Beleírhatom minden cselekményhez, hogy a büntetési tétel: halál, ha a felderítettségi ráta nulla. Azaz semmi. Zéró. Senkit nem tart vissza az elkövetéstől a törvény szigora, ha pontosan tudja, hogy sosem jön el a számonkérés.

De elkanyarodva az eredeti témától zárszóként csak borúlátásra futja.
Elképzelésem sincs, hogyan lehet visszaállítani az emberek jogállamiságba vetett hitét, nem hogy a valóságot helyrehozni, hogy tényleg legyen fék is, meg ellensúly is, legyen számonkérés, ezáltal visszatartóerő, főleg nem ilyen kinevezések közepette.
Valamiért (szintén csodaország párhozamos világában járva) abban hiszek, hogy a következő generáció hátha túllendül az egyéni érdek csábító erején, és rájön, hogy mind saját maga, mind leszármazói "jóléte"  és érdeke valójában a közérdek előtérbe helyezésén múlik, és kizárólag akkor tudnak majd akár a helyi közösségek, önkormányzatok, akár az ország maga fejlődni, ha a korrupciós hálózatot nem táplálják tovább, és politikai szinten is akár felállíthatunk egy "ESG" besorolású rendszert. 

Igaz ez is kitekintés, de valójában minden összefügg. Ha a politikai szereplőknél is csak ezek a kritériumok számítanának, főleg az ország működését meghatározó szerveknél, a kinevezéseknél, akkor jöhetne a jobb világ. Bele sem merek gondolni - szívfájdalom nélkül -,  milyen egyszerű lenne az életünk ha csak olyan személyek kerülhetnének vezető pozícióba, akik megfelelnek ezen kritériumoknak, ténylegesen átlátható módon figyelnének a környezeti, szociális és irányítási területekre, tehát szakmai sikereik alapján kerülnének pozícióba, mint a versenyszféra még "normálisabban" működő területein is, ha nincs tudás, nincs eredmény alapon. Tehát szaktudással rendelkező, nem főnöki, hanem inkább vezetői kompetenciákkal és tényleges eredményeket elérni tudó, és akaró politikai szereplők érvényesülhetnének.

Költői (zár)kérdés: vajon Magyarország mikor áll majd készen erre? - Szvsz. ilyen igazán mélyről kezdve a leglátványosabb a fejlődés: a propaganda gépezet agymosó - és a közRabszolga programot elterjesztő, gyűlölködő, kizárólag ismertségi, és kormánypárti támogatási szinteken működő alapjairól indulva lesz igazán szép eredmény legalább egy icike picikét is feljutni a felszínre, néha levegőhöz jutva, s egyre jobban kiemelkedve mocsarunkból.