Kedves „Errekeveredő”!

Ha az 1596. OKT ismertetőt kerested (plusz/mínusz 300-400), akkor nagyjából jó helyen jársz.

Ez a 17. szakasz, Nagymarostól Nógrádig, avagy Királyrétig, ha épp úgy hozza a sors, de erről később.

 Mindezt nullkilométeres kéktúrázóként, és nagyon megkímélt állapotú, szinte nullkilométeres egyéb túrázóként nekiindulva kell elképzelni. (az elmegyünk valahova 4-5 órát bandukolni most nagyjából semmit sem számít.)

 Először is tanácsok: 

Elsőként fontos, hogy nem szabad rossz cipőben indulni - már ha ez valakinek nem lenne egyértelmű. 

Nekem például nem teljesen volt az, hiszen amiben elindultam, hiába tűnt kényelmesnek, mégis fél nap után azt kívántam már, hogy bárcsak hajnali ötig tartó bulizás utáni, magassarkús lábaim lennének, mert ahogy ott épp még csak elhalófélben vannak a kislábujjaim, itt már nem is éreztem őket.

 Szóval a jó cipő megfizethetetlen túra közben, a többire pedig úgy sem ér semmit a mastercard sem.

(A jó cipő ismérvei abban merülnek ki, hogy elég vastag, túrára alkalmas talpa van, tehát több kilométeres meredek fel/lefelé tartó szakaszon, ahol csak sziklás, köves talajjal találkozunk is véd, illetve nem csúszik poros, sáros részeken sem. Bónuszként kényelmes belülről. Tehát a lábujjakat kíméli, s nem utolsó sorban, pont passzol a lábra, így lefele menetben nem fog előre csúszni a lábfej, minek következtében a lábujjaink teljes mértékben maguk alá fordulva szorulnak „ökölbe”.)

Második lényeges dolog: ha bárki is arra játszana, hogy "ó majd útközben töltök a kulacsomba", vagy "ó, majd veszek valami kaját az útba eső turistaházban", az nagyot koppanna, pontosabban korgó gyomorral, kiszáradva barangolhatna az ismeretlen felé.

Tehát Nagymarostól fel Hegyes-tetőig, majd onnan Törökmező th. igaz, csak 10 kilométer, de egy szebb napos napon igazán megszomjazhatunk, netán megéhezhetünk, s készletek nélkül nehéz, főleg, ha épp azzal szembesül az ember Törökmezőn, hogy hétköznap csak az ott lakó csoportokra főznek, így nem tudnak mit adni a köztes időben. Plusz az sem elhanyagolható, hogy két, a térkép által jelölt forrásból pont kettőt meg sem találtunk, de ez legyen a mi kontónkra írva.

Igaz vizet lehet tölteni Törökmezőn, de az energiatartalékok attól még nem töltődnek újra. Így gondosan, előre összecsomagolt jó féle házikolbászos, sajtos, paprikás magos zsemle nélkül - szigorúan plusz paradicsommal - Kóspallagig ki kell bírni, fog összeszorítva... ahol, ha 17:30-ig nem érkezünk be, a klassz kisbolt is bezár már. Coop természetesen itt is van - mint szinte minden kistelepülésen - wtf hegemónia mi? - de az még korábban zár be. A kisboltosnak ez úton is virtuális kalapemelés, hogy a piaci rést kihasználva előbb nyit és később zár, mint a Coop.

Ha nem foglaltunk volna előre egy szuper helyen szállást, akkor maradt volna a helyi italelosztó vendéglátóegység, ahol választható vacsorakellék, mint olyan lett volna mogyoró, chips, esetleg ropi.

Tudom, tudom... minek ennyit kajálni, meg kajáról beszélni - vagy inkább írni - ha már túrázunk, de hát na. Benzin nélkül az autó sem megy.

 A szuper szállásra visszatérve - és igen ez itt a reklám helye -, ami a börzsönyi szabadidőközpont lakókocsis jurtás nagysátras parkja, ahol a kellően elcsigázott tekintet alapján, még munkaidő után is összedob a házigazda egy szuper életmentő hamburgert, csak hogy emelje az amúgy is már nullán tendáló komfortérzetet, amit az aznapi, kb. 20 km hegyre föl és le kivett belőlünk.

Természetesen jobb kondiban lévő, efféle barangolós időtöltéshez szokott lábaknak valószínű nem sok ez a távolság, de sajnos, így első szakaszként meghódítva bizony elég meredek próbatétellé változott a vidámnak induló kikapcsolódás.

A harmadik tanács szinte kézenfekvő is ezek után, aki még csak szemezget a kéktúrával, és nem tudja, hogy is kezdjen hozzá, azoknak meleg szívvel ajánlok bármit, ami kevesebb szintkülönbséggel rendelkezik, hogy ne legyen elsőre akkora az a bizonyos falat.

Negyedikként: Hátizsákpakolásnál érdemes nagyon odafigyelni, mert a -1, vagy netán -2, esetleg -3 kg is csodákra képes, hiszen annyival is kevesebbet kell cipelni egész napon át. Én biztosan tudom, hogy majdnem a fele tartalmam teljesen felesleges volt, így hiába is raktam be, csak világot látott velem a kis csigaházam, mind ezt jó nehéz kivitelben. Példaként a nálam lévő 100%-osan felesleges dolgok közül: plusz 1 db póló, pulcsi, zokni, leggings - tehát a plusz pót váltó egyéb dolgokat egyáltalán nem használtam, és én kis ügyes még egy kis összecsukható esernyőt is begyömöszöltem, mert az időkép 2 nappal előbb jól átvágott. Ezen kívül elég lett volna mini kiszerelés a tusfürdő/fogkrém stb. terén is. Ja, és a bizalmatlanság miatt volt nálam még hálózsák is, amit szintén elő sem vettem, mert szép tiszta, frissen felhúzott ágyneművel várt a szállás. (össze sem merem számolni ez kb. hány kg felesleg lett volna a végére... )

Ötödik: Érdemes előre tájékozódni az érintett falvakban található közlekedéssel kapcsolatban, mikor megy az utolsó busz/kisvasút vagy bármi, amire épp szükségünk lehet.

Kóspallagon például az utolsó busz a táblán található menetrend szerint 15:30-kor távozott. (mi kb. 18 körül érkeztünk be, így nem sok lehetőségünk maradt volna a továbbjutásra)

Illetve, a kisvasút is hasonló, 16:38-as utolsó indulási időt kínált Királyrétről, ami egy kicsit megfűszerezte az amúgy sem unalmas 2 napot.

 Mint a bevezetőben is utaltam rá, az eredeti útvonal a Csóványoson át visz Nógrádba, amivel összesen annyi a probléma, hogy míg Kóspallagtól fel Nagy-Hideg-hegyre nem egészen 6 km az út, szintidő kb. 2,5 óra, addig onnan Nógrádig 15 km a hátralévő táv. Mivel mi a kisinóci kaptatón felfelé támadtunk, nagy zsákokkal, valahogy nem egészen jött ki a 2,5 órás szintidő. Sőt, kb 3,5 óra lett belőle. Ezzel összesen annyi a baj, hogy egyrészt későn indultunk, plusz a csúszás is közbejött, így kb 13:30 után érkeztünk.

Ami szuper, hogy Nagy-Hideg-hegyen nagyon finom ebédet prezentáltak, ínyenc sörökkel - ezúton is ajánlom a kipróbálásukat.

Viszont kb. 15 óra előtt rájöttünk, hogy ha az eredeti úton haladunk, biztosan nem érünk be Nógrádba 20 óra előtt, vagy csak nagy csoda segítségével, ami kockáztatta volna a hazajutást. Kiindulva abból, hogy mennyire korán vége a tömegközlekedésnek a szomszédos helyszíneken.

Így gyors osztás-szorzás után beismertük, hogy sajnos Nógrádba kénytelenek leszünk egy másik alkalommal ellátogatni.

Megszületett a döntés, hogy akkor irány Királyrét, meg is néztük, mikor megy a kisvasút, ami az utolsó indulást, mint említettem 16:38-ra mutatta. (az már csak slussz poén, hogy kevés a térerő, átvált a hálózat roamingra stb...,)

14:50 körül szélsebes pakolás után, plusz a házigazda tanácsán felbuzdulva - miszerint trappolva 1:30 alatt le lehet érni, neki is lódultunk a sífelvonó melletti ösvénynek.

Egy-két szépséghiba azért becsúszott, egyrészt lefelé sietni szinte képtelenség a gördülő kavicsos, poros csúszós talajon, másrészt negyed táv környékén szőrén szálán eltűnt a piros jelzés, így 5-10 perc bolyongás után felmérve a helyzetet, plusz egy szembe jövő pár segítségével útvonal információt cserétünk: ők merre jutnak fel, mi meg le, szóval félig kocogva, csúszkálva erőltetett menetben trappoltunk lefelé, hogy ne menjen el a kisvonatunk.

Ekkora egyrészt már semmilyen szinten nem éreztem egyik lábam sem, főleg nem az ujjaim, másrészt a sok tartástól a combomat sem, így igen jól esett a több kilométer hosszan nyúló kavicsos, sziklás útszakasz.

Szinte csak a köveket néztem már, hogy legyen végre vége.

Mire leértünk az aszfaltozott útszakaszra, a telefonon futó program segítségével láttuk, hogy van még 1 km hátra, de már csak 10 percünk van az indulásig, így elkezdtünk futni, amit utólag végiggondolva fogalmam sincs miféle erőtartalékból sikerült kigazdálkodni, mindenesetre lefutottunk hátizsákostól a kisvasútig, amire alig, hogy felkapaszkodtunk, már dudált is, és nekiindult.

Így megmenekülve elrobogtunk rajta Kismarosig, ahol szintén villámgyorsan érkezett is a vonat, hogy a Nyugati pályaudvaron az 1 órás vonatozás után teljesen lemerevedett lábakkal, bádogember üzemmódban kibiceghessünk a villamosig.

Szuper volt, még ha az életünkért is küzdöttünk, és nem szegte kedvünket a nehéz zsák, a kevés étel, a kevés ital, az elhaló végtagok, vagy épp a tájfutókkal lemért szintidők teljesíthetetlensége :D

Így biztosan megyünk tovább, csak kissé összeszedettebben, némi rutinnal és persze némi félsszel, hogy ennyire máskor azért ne tágítsuk a komfortzónánkat.

u.i.: Fogalmam sincs tényleg kikkel mérték le a szintidőket, de ha abból indulok ki, hogy a Nagy-Hideg-hegy Királyrét szakaszra, a 7,1 kilométerre 1,5 órát írtak , amit mi 1:40 alatt tettünk meg, úgy hogy fel sem néztünk gyakorlatilag, olyan tempóban trappoltunk lefelé, ráadásul az utolsó egy kilométert szinte végig kellett futnunk..... több mint érdekes.

Hatodik, egyben bónusz tanácsként az tudom javasolni, hogy a szintidőket kicsit nagyvonalúbban érdemes számolni, hogy biztosan jól kijöjjön, ne maradjon le az ember se a szállásról, se a hazautazás vagy bármi egyéb előre kalkulált lehetőségről ezek miatt az igen szűken mért időintervallumok miatt.

Kicsit összegezve a tanácsokat, fejenként számolva 10 kilométeres szakaszon kb. 1,5 L vízfogyasztás ajánlott melegebb időben, plusz 2-3 szendvics, egy kis banán, müzli vagy épp proteinszelet nagyon hasznos tud lenni, ha nap végén már semmi sincs nyitva a szállás környékén, főleg a csekély súlyuk, ellenben energialöket hatásuk miatt.

Jó utat mindenkinek, aki szereti!