Az első: Miért is állítaná meg az embert holmi tél, ha szeretne haladni az OKT teljesítésével?

A második: Lehet "csillagtúra" imitálásával is haladni a Kéken - ha például nem található szállás, éppen a kék-út mentén.

Az elsőre visszatérve: Valójában semmiért.
A gyakorlatban pedig, nem ajánlom a 21. szakaszt kezdőknek, jégen felfelé, és lefelé haladni több, mint veszélyes... - a megnyugtatásunk végett, még óriási pirosbetűs transzparensek is találhatóak a kilátó környékén, de ennyire nem szaladnék előre. 

Úgy esett, hogy szilveszter előtt pár héttel rájöttünk, hogy hiába régi terv egy kis 3 napos kéktúra az ünnepek méltó fényéhez mérten, de szállásfoglalás nélkül lehet be kell érnünk egy szokásos szilveszteri házibuli és/vagy városi heringpartis szórakozóhely csodáival.
Szerencsére egy kedves, ám annál szebb, felszerelt és kényelmes markazi szállás megmentett minket, aminek az egyetlen szépséghibája az volt, hogy a kék vonalától kb 7 kilométerrel arrébb várt ránk. Szépíti a helyzetet, hogy legalább a turistaút faluba beérkezésekor rögtön az első utcában található a ház, és még a forró víz is óriási kárpótlás volt, a kint eltöltött kb 6-7-8 óra után.

Ezért  néha buszoztunk a kiindulópontig, hogy onnan majd szépen, lassan és biztosan visszajussunk a szállásra.

Az lett a fura "csillagtúra" megoldása, hogy 1. nap Markazról busz Mátraháza autóbuszállomásra, pecsételés, és start Kékes -amin néhol épp tükörjég volt, a helyi szánkósok nagy-nagy örömére. 

Túrabot használata ilyen körülmények között kifejezetten nagy segítség, ajánlatos beszerezni, de mivel nem kapok részesedést a Decathlonban vásárolt termékek után, - ami nagy hiba, mert erősen lendítettem már eddig is az üzletüket - , így csak jó tanács marad.

Mellékesen megjegyezve: Kékesen óriási küzdelem megtalálni a Szanatórium bejáratát, még kerítésen is másztunk át a szintén tükörjégen történő közlekedés után - költői kérdés, miért nem lehetett a csini kis pecsételőkét a Kékes torony kapujára szerelni? Nem mintha nem szeretnénk sétálni, ha már túrázunk, de télen a bő fél óra kitérő, a már említett jeges szakaszon nem annyira előny túrázó szemszögből. (sem).

Tudom tudom. Minek mentünk oda.(?) ( Mert "kihívásokat akarunk, nehézségeket...", mint kávé után Brandon, a susogós mackó :D )

Második nap: busz irány Sirok, és onnan megmászva 6 nem is olyan kicsiny dombocskát, le-föl s le-föl, szintén visszatértünk Markazra.

Ezen a szakaszon vannak olyan emelkedők, hogy ha a motivált túrázó kinyújtja kezeit...épp eléri a következő lépésének helyszínét....s itt pont nem akkora előny, hogy a közel 60-70 fokos szögben emelkedő út csak 1 karnyújtásnyira van. A tüdőkapacitás növelésére kiválóan alkalmas szakaszok az intervall training szerelmeseinek IS gyors fejlődést nyújtanak,  már  akár a 4. csúcs meghódítása után is. Hobbista túrázóknak meg pláne.

A 3. napunk Mátraszentistvánig tartó buszozással, majd Galyatetőn át"csúszva" Mátraházáig tartott. A jeges, szeles időjárás itt igazán tesztelte kitartásunk, s a forró melange -a galyatetői Illy prezentálásával életmentőnek bizonyult.
 

Összességében, sikerült közel 50 kilométert barangolni 3 nap alatt, 1 helyen lévő szállással, így haladtunk is a cél felé, és edződtünk is a további szakaszokra. Fontos az "ajánlott időkeretet" nagyvonalúbban kezelni, hiszen csúszós úton, sem felfelé, sem lefelé nem lehet olyan tempóban haladni, hogy azok tarthatóak legyenek...

Bár jártam már úgy teljesen száraz talaj esetén is, hogy visszagondolva  a megtett szakaszra, és a plusz fél vagy akár 1 órát eredményező tempómra, erősen élt bennem a gyanú, hogy terepfutók mért ideje alapján lett kiírva a szintidő, így nem keseredtem el, a jóval hosszabb saját teljesítési időmön.

Ám nem csak az erdő, de az állatvilág szerelmeseinek is ajánlom az OKT-t, ezeken a szakaszokon (20.,21.) vadonélő, nagyon szelíd kecskecsaláddal, vagy épp a neszre megpattanó muflonnal is találkoztunk. Előbbiek kézből ettek, és bemutatták fotogén oldalukat, utóbbi valószínű örült, hogy "megmenekült" a csörtetők elől.

Téli tanácsok a kis kitérő után:

- Réteges öltözködés, kifejezetten technikai/thermo holmik használatával, eső/ szélálló külső réteggel ötvözve. 

- Nyaksál, sapka, kesztyű életmentő a gerincen átcsapó metsző szél ellen, plusz a kapucni, ha épp rázendít egy kis havas szeles téli csapadék.

- Nélkülözhetetlen a kényelmes, vízálló, bokát jól tartó bakancs, és még annál is fontosabb a komfortérzet fokozásáért felelős kamásli.

- Mivel naponta visszatértünk a szállásra, így az óriási zsák sem fontos, 30 literes zsák lazán pakolva maximálisan elég. Csillagtúra nagy előnye, hogy nem kell csigaház üzemmódba kapcsolva málházva mászni, így a pakolásban kevésbé expert, ám annál lelkesebb érdeklődök is belevághatnak.

- Kötelező elem az életmentő müzli, magvak, aszalt gyümölcsök a szendvics mellé, és persze a termoszban hurcolt forró tea. Nagyon megéri felcipelni. Ha menzás jellegűre van cukrozva, akkor pedig plusz energiákkal is tölt a megfelelő kifáradási szintnél fogyasztva.

- Ami télen, a rövidebb nappalok miatt szintén nélkülözhetetlen elem, az a fejlámpa. - Mi is mindig bőven 4 után, akár 6 óra körül értünk vissza. Nagyon nagy segítség lejtőn lefelé, hogy szabad kezet biztosít, nem kell külön fogni, így a túrabot is jobban segít és persze nélküle egy lépést sem tettünk volna meg a teljesen sötét erdőben. 

Nem is olyan pici kárpótlás a sötétben történő kiránduláskor, hogy gyönyörű, csupa csillag égbolt alatt tehettük meg a túránk utolsó kilométereit, ami pluszban igen egzotikussá és kalandossá varázsolta ezt az élményt.

Ajánlom bárkinek aki szereti, ha az a bizonyos titokzatos és picit félelmetes csend öleli körbe, akár csak a léptek miatt keletkező hóropogás hangjával fűszerezve, s megállva még a hópelyhek érkezése is hallható, ahogy az égboltra tekintve elérik a homlokunkat.

Jégre fel. 

Pontosabban Kékre.